Kolumbia – szélsőségek országa 2. rész – Medellín
Érkezés Medellínbe
Medellín, Kolumbia második legnagyobb városa. Neve gyakran összekapcsolódik a 20. század végi drogkartellekkel, de azóta hatalmas átalakuláson ment keresztül, és ma már Latin-Amerika egyik legdinamikusabban fejlődő, innovatív városaként ismert.
Nagyjából 5 órás buszútat követően érkeztünk meg a városba. Az esti vacsora nekem teljesen rendben volt. Eddig a kolumbiai konyha jól szerepelt. Fura kombók vannak, de bírom az összetevőket.
A város elsőre
Medellín valóban rengeteg pozitív változáson ment keresztül az elmúlt 20-25 évben. A tömegközlekedésben nagyon tetszett Metrocable, ami a városközpontot és a domboldalba épített szegénynegyedeket köti össze. A kanyargós utakon busszal utazni a végállomásig több mint egy óra, ezt siklóval 10 perc alatt lehet abszolválni és még a kilátás is lenyűgöző.
Megkerülhetetlen a városban Botero művészete. Fernando Botero, a híres kolumbiai művész számos köztéri szobra látható a Plaza Botero-n.
Comuna 13: korábban a legveszélyesebb negyedként ismerték, ma színes falfestményeiről, közösségi programjairól és városi művészetéről híres.
A ’90-es évekhez képest rengeteget javult a közbiztonság, de európai mércével mérve még eléggé messze van a számunkra megszokottól.
Ahogy én láttam Medellínt
Ha túllépünk a turista brosúrákon, rájövünk, hogy Medellín összetett, kontrasztos, és sok szempontból mélyen emberi. A város óriási utat tett meg, de nem minden arany, ami fénylik.
A Communa 13 helyett mi a 3-at látogattuk meg. Azt a barriot, ahonnan a már biztonságos, de annál turistásabb 13 indult. Hosszú buszozás után értünk fel 3 fiatal guidedal a barrioba.
Communa 3
Itt a házak többsége illegálisan épült. Sajnos vidéken az erőszak (fizikailag, mentálisan) még mindig jelen van és a lakhelyüket kénytelen elhagyók nagyobb városokban próbálnak új életet kezdeni. Sok opció nincs, ha az ember mindenét elveszíti, marad a nagyváros szegénynegyede.
Itt jellemzően magas a munkanélküliség, illetve a bandák, kábítószerfogyasztás jelenléte. Mi ezekkel nem, inkább azok következményeivel szembesültünk. Helyi kísérő nélkül nem ajánlott a látogatás!
Nem a szegénység volt, ami váratlanul ért, azzal már számos más országban, illetve itthon is szembesültem. Itt nem olyan emberek voltak, akik ebbe születtek bele, hanem akiktől elvették a tulajdonukat.
Nagyobb fájdalom annak az elvesztése, ami valaha a sajátod volt, mint amit sose tapasztaltál meg.
Ami engem lenyűgözött, kísérőink története. Nehéz körülmények közül jöttek, ketten helyiek és egy venezuelai srác.
Sok mindenről beszélgettünk, de leginkább, amit magamévá tudtam tenni, azok a szorgalomról, kitartásról, céltudatosságról szóltak. Bármilyen nehéz körülmények közül jössz, a tehetség nem elég, túl kényelmessé tesz. Ami nélkül nem lehetsz eredményes az a befektetett munka, az elszántság, a fejlődni akarás. Ezek a dolgok tudják megadni azt a szabadságot, hogy bármi elérhetővé váljon.
Medellín egy olyan hely, ahol hihetetlen emberi történetek, társadalmi sebek és megújulás egyszerre vannak jelen. Sok mindent tanít ez a város, nem könnyű lecke, de érdemes odafigyelni, sorsfordító lehet.