B-tervek útjain – avagy mi történik, ha közbeszól az élet

A dzsungel-túra után Szumátráról átutaztunk Jávára, ahol egy nagyon kényelmes hotelben töltöttük az éjszakát. Másnap meglátogattuk Prambanant és Borobudurt, melyek az UNESCO világörökség részét képzik, majd időben aludnék tértünk, hogy a következő napi vulkán túrát teljes bedobással tudjuk teljesíteni. Azonban ezt az élet jobban mondva az étel felülírta. Rákényszerített arra, hogy olyan programot találjunk magunknak, amihez közel van bármilyen mosdó, lehetőség szerint angol wc.

Yogyakarta

Számomra a két napos vulkán túra módosult yogyakartai városnézésre, ami annyira nem rossz helyzet, hiszen Jáva szigetének kulturális központja. Körülnéztünk, milyen lehetőségek adódnak a megváltozott programra, így utunk a szultáni palotába vezetet.

Éppen egy jávai tánc előadásra értünk oda, melyet élő zenekar kísért. Ezt az előadást minden nap egyszer, délben adják elő. A palotának van egy kiállító része, ahol számunkra meglepő volt, de lehet ott kuriózumnak számító használati tárgyak (kések, kanalak, krumplinyomó) voltak kiállítva. Annak apropóját, hogy ezek miért voltak ott máig homály fedi, mivel angolul nem volt kiírva a történet.

Merapi

A vulkántúra végül mégsem maradt el. Másnap hajnalban terepjáróval vittek fel a hegy tetejére. Igazi Jurrasic Park élmény volt. Itthon furcsa lenne az a benzinkút, ami előtt megálltunk tankolni, egy kicsi fa bódé volt, ahol 2 l-es műanyag palackokban lehetett üzemanyagot vásárolni.

Napfelkelte után, amit a köd miatt nem láttunk a hegyről lefelé vettük az irányt. Megnézhettünk egy települést, melyet a 2010-ben kitört vulkán hamuja temetett be. A végleg megállt falióra percébe fagytak a lakások, a háztartási gépek, családi képek, az ott élők élete.

Ezután a sofőrünk egy igazi off-road élményben részesített minket. A hangunkon érezte, hogy nagyon élvezzük a helyzetet így kaptunk egy kis ráadást is. Így hogy az eredeti terv változott, lehetőség adódott arra, hogy a várost jobban megismerjük.

Marokkóban történt, hogy az utolsó előtti nap az Ouzoud-vízeséshez tartottunk. Az országban nagyon ritka az esőzés, de sikerült kifogni. Képeken kristálytiszta víz látszik, de mire mi odaértünk a nagy mennyiségű csapadék kimosta a földből a vörös színű agyagot, ennek eredményeképp hatalmas mennyiségű sáros víz zúdult le. Nos ilyen is csak egyszer történik egy évben. Legalább különleges látvány volt.

Ouzoud

Portugália

Portugáliában 2020 márciusában voltunk, sok minden bezárt. Lisszabonban ingyenessé tették a tömegközlekedést. Nagyon kevesen használták a vizi közlekedést. Amikor a kikötőben ezt megtudtuk, átnéztük a menetrendet. A programunkban szerepelt hajózás is, de a vírus miatt törölték. Azonban a tömegközlekedéssel be tudtuk pótolni és elmentünk olyan helyekre, ami talán a látványosságok között nem szerepel, de mégis egyedülálló izgalmas képeket tudtunk készíteni.

Kipróbáltuk milyen lenne, ha itt élnénk.  A Tajo-folyó túloldaláról, Almadaból napi szinten az ingáznak. Rengeteget utaztunk hajóval, így az Atlanti-óceán partjára is elmentünk.  

Portóban hasonló volt a helyzet, mivel a városnéző buszok nem üzemeltek. Helyi tömegközlekedéssel sok mindent megtudtunk nézni. A metrón kevesen voltak, leginkább a föld felett járnak a szerelvények. Kimentünk a külvárosba, ahol a kereskedelmi hajók kikötnek. Ettünk olyan éttermekbe, ahova a helyiek járnak, azokban a bizonyos „piros kockás terítős” kifőzdében.

Ezekben a helyzetekben tanulhat a legtöbbet az ember arról, hogy nem kell görcsösen ragaszkodnia a megtervezett programokhoz. Élvezni kell a kiszámíthatatlant, az újdonságot, a meglepetés örömét. Az utazás pont ettől szép, mindig tud hozni újat, váratlant, magával ragadót.