Egy család vagyunk – Tinghir, Marokkó

Marokkó számomra időutazás volt. Az épületek, foglalkozások, a tradíciók erősen kötődnek ahhoz, amit mi a múltat jelentő életformával azonosítunk.

Az ország őslakosai, a berberek nomád életet élnek ma is. Távol a nagyvárosoktól érthetjük meg igazán ezt a szabad népet.

Vidéken a házak többsége sárból, szalmából és vízből készül, sár helyett azért még vannak alternatív megoldásaik. Ezek az épületek folyamatos karbantartást igényelnek. Több helyiségből állnak, szobák embereknek, állatoknak, konyha és az épület közepén fedetlen kis udvar. Bútorok száma mindenhol minimális.

Mivel életükben fontos a közösség és a család a ház rendelkezik közösségi térrel, ez a legnagyobb fedett helyisége a háznak. Itt már vannak szőnyegek, párnák asztal és néhol televízió is. Vendégeket itt fogadnak, mi szintén itt kaptunk helyet. Miután leültünk megkínáltak étellel, itallal, természetesen nem kell svédasztalra gondolni, házi készítésű kenyér és olíva olaj került az asztalra, desszertként dió és az elmaradhatatlan menta tea. Helyi vezetőnk jól beszélt angolul, így a családjánál eltöltött idő is közelebb hozott az életvitelükhöz.

Ezután sétának indultunk és ismét beinvitáltak egy házba, ahol már láthattuk, hogy szőnyegek szövésével foglalkoznak. Mai világban ilyennel is ritkán találkozni, maximum egy népművészeti kiállításon. A vendégszeretetükben itt sem csalódtunk. Teázás után kipróbálhattam a szövést is, az ott élő kisfiú tekintetéből kiindulva gyanítom nem nagy sikerrel. Bár lelkesedésem talán kompenzálta a teljesítményemet.

Ahogy a házak között sétáltunk láthattuk, hogy a helyiek földműveléssel foglalkoznak, de nem akármilyen módon. A növények öntözését még római kori módszerrel oldották meg, tekintve, hogy a köves, sziklás vidéken nagy kincs a víz. Az állatok, ahogy a szabad nép is, nomádok. Együtt élnek a családdal. A hidegebb évszakokban a völgyben lévő házakban kapnak szobát, nyáron pedig a hegyekben barlangokban. Így valóban egy közösséget, családot alkotva.

Különleges vidék. A környezet olyan kihívások elé állítja az ott élőket, embert és állatot egyaránt, hogy egymásra támaszkodva tudnak életben maradni. Nincs más választásuk, de azok alapján, amit láttam békében tudnak élni magukkal, egymással és a természettel. A teljes élet lehet itt kezdődik, a maga egyszerűségében válik kerek egésszé.