Élettel teli sivatag – Erg Chebbi, Marokkó

Első nagy utazásom célpontja Marokkó volt 2018-ban. Első Európán kívüli élmény, első repülő út és első szabad ég alatti sátorozás, de egyikből sem a legutolsó. A leginkább komfortzóna feszegető programnak a sivatagi táborozás ígérkezett.

Nem gondoltam volna, hogy a sivatag lázba hozna. Gondolataimban jobban vonzottak a tengerparti, egzotikus tájak. Azért esélyt mindennek adok, továbbra is.

Az Atlasz-hegységből leérve találkoztunk első alkalommal a sivataggal. Először köves, majd a mindenhova bejutó, aprószemcsés, vörös homokkal. Hazaérkezésem után még hónapokig találtam belőle a cipőmben. Az autóút látványa hasonló volt, mint itthon télen. A hó átfúvás itt homok átfúvás, a szarvasok helyett, pedig vadon élő tevék csapatai tűntek fel. Mindez csupán bevezető volt a Szaharába.

Az algériai határhoz közeledve megérkeztünk Merzougaba, az Erg Chebbi sivatag szélére. Ekkor láttam meg először a hatalmas homokdűnéket. A köves sivatag szinte átmenet nélkül váltott át vörös hullámokra.
A terepjárókat lecseréltük tevékre és belevetettük magunkat a dűnék közé. Izgalmas és mozgalmas volt a táj, mint egy tenger. Bő egy órás utat követően megérkeztünk a sátortáborhoz. Október volt, a nappali hőmérséklet, sőt még az éjszakai is kellemes.

Némi hiányérzetem támadt, mikor észrevettem, hogy telihold van. Rengeteg képet néztem az itteni éjszakai égbolt ezer csillagairól, most ezt el kellett engednem. Cserébe egy ennél ritkább, különlegesebb látványt kaptam. A telihold, szinte nappali fénnyel világította meg a vörös dűnéket és egy halvány fénygyűrű jelent meg a hold körül.

Jó érzés megtapasztalni, hogy nem csak az tud boldoggá tenni, amit elképzelünk és esetleg meg is kapjuk, hanem a váratlan meglepetés, a felfedezés élménye.