A lélek utazása 1. rész
Kezdetek
A 2023-as év sok megpróbáltatással, ugyanakkor örömmel telt. Így, az év végéhez közeledve a mérleg nyelve pozitív irányba billen.
A sok fel és le elég lélekölő tud lenni. Amikor lent voltam, útra keltem és ez a pozitív érzés a hazaérkezést követően még pár napig kitartott. Ugyanakkor úgy éreztem egy kicsit mindig nagyobb lett az amplitúdó, egyre jobban nőtt a távolság az öröm és az önsajnálat (sajnos ebbe is bele csúsztam) között.
Próbálkozás
Lelkesen készültünk az októberi csehországi túrára, mikor hirtelen lemondták. Lesújtva éreztem magam, mivel az egyetlen boldogság forrásomtól is megfosztottak.
Ott álltam lefagyva, 8 nap szabadsággal, fogolyként a beszűkült világomban. Majd jött az ötlet, bejelentkezem egy teltházas túrára, ha felszabadul hely, akkor ez az utam. Így is lett, egy hónappal indulás előtt jött a hír, hogy a novembert már Thaiföldön indítom.
A döntés
Kicsit kételkedtem az útban milyen is lesz, mert köztudottan egy turisták által csúcsrajáratott országról van szó. Hogy is lehetne itt békére lelni? A csapat létszámát nagynak tartottam, jöttek a kételyek, hogy biztos jól döntöttem? De bíztam a túraszervező csapatban, hiszen már sokadik utam velük.
Indulás
Eljött a nagy nap, előttem állt 25 órányi utazás. Hajnalban vonatra ültem Budapestig, majd irány a reptér. Elég korán kiértem, utitárssal addig még nem találkoztam, gondoltam legkésőbb Bangkokban megtaláljuk egymást.
A Dubaiba tartó gépen jövőbeni szobatársam mellé kerültem, onnantól az út végéig elválaszthatatlanok voltunk. Sok-sok beszélgetés és élmény várt ránk. A társas utak legszebb ajándéka az ilyen találkozás.
Megérkezés
Másnap délután egy órakor szállt le a gépünk Bangkokban. Nyüzsgő metropolisz és 33 fokos párás levegő, azonnal beszippantott az ázsiai hangulat.
Zegzugos utcákon, mely szintén Bangkok sajátja, érkeztünk meg a híres Khao San Roadra. A sétáló utca, vagy inkább sztráda tele volt árusokkal, grillezett skorpió, sült aligátor homemade márkás pólók, minden amit elképzelni tudsz, és amit nem, az is volt.
A nappal éttermek éjszakára átváltoznak táncos buli hellyé, a dübörgő zenék egymással versenyeznek, beszélgetni esélytelen. Mindez a forgatag kellett ahhoz, hogy a következő napok eseményeit, helyszíneit igazán megélni, értékelni tudjuk.
Pihenő
Második napunkat Bangkoktól másfél órányira lévő úszó piacon töltöttük. Nyugalmas és pihentető ringatózás volt ez a szűk kanálison. Még kábán a hosszú úttól és a 6 órányi időeltolódástól igazán jól esett.
Messze nem olyan zajos, mint a bangkoki piacok, mondhatni békés, de itthoni szemmel még mindig intenzív és lüktető közeg. A városba tartó pár órás buszozás már jól esett, lehetett aludni, ami rettentően rám fért már.
Visszaérkezve éjszakai sétára indultunk a városba. Egy piacon keresztül vezetett az utunk és megkóstoltuk rengeteg gyümölcsöt, a nevüket nem tudom felidézni, egyet biztosan felismertem, az almát, mely itt kuriózumnak számít.
A vacsoránkat egy sikátorban költöttük el életem legjobb Tom yum levesével az asztalon. A többiről nem is beszélve, hisz vendéglátónk rengeteg édességgel és szeretettel halmozott el bennünket.
Aztán irány az ágy, reggel korán keltünk, hogy végre tovább repüljünk a Khao Sok Nemzeti Parkba.
De ez már egy másik történet. Kétségkívül a boldogság felé vezető út kezdete…
