A helyiek szemével látni
Sokan kérdezték már tőlem, hogyan viselem el a „nyomort”, amit utazásaim során látok. Az igazgat megvallva, sosem éreztem így, nem is tudnám használni ezt a szót, azokra a helyekre, élethelyzetekre, amiket eddig láttam, és még hány ország visszavan…
Marokkó, Indonéziában Jáva, Kuba. Ez az a három terület, amire rákérdeztek ismerőseim. Fejlődő, vagy fejlődésben megakasztott országok. Természetesen az nekem is feltűnt, hogy a hazainál szerényebb körülmények között élnek, de pár nap után annyira alkalmazkodni lehet ezekhez a viszonyokhoz, hogy nem zavaró.
Utazás előtt tisztában kell lenni azzal, hova utazunk. Elegendő minimálisan informálódni az ottani gazdasági, társadalmi helyzetről ahhoz, hogy ne érjenek hatalmas meglepetések. Mindig vonzottak az ilyen helyek, mert ezekben láttam azt az őszinte emberi létet, kapcsolatokat, amiket a fejlett országokban elhomályosít a technika, az örök rohanás és a megfelelési kényszer.
Ezekben az országokban is léteznek luxus hotelek, prémium körutak, de lehet választani azt is, hogy mélyen megismerjük az ottani életet. Ennek viszont az az „ára”, hogy lemondjuk a fényűzésről és hagyni, hogy a helyiek szemén keresztül lássuk az világukat. Cserébe tisztán átélhetjük milyen egyszerűek, tiszták, szeretetteljesek tudnak lenni az emberi kapcsolatok.
