Kaland

Tanzániai szafari-választás

Rengeteg fejtörést okozott a saját szervezésű afrikai utunkon a számomra legfontosabb döntés, hova szervezzük a szafarit, gyerekkori álmom beteljesülésének helyszínét.

Sok lehetőség van az országban, úgy, mint a Serengeti, Ngorongoro, Tarangire, csak hogy a legismertebbeket említsem. Ugyanakkor pont a népszerűségük miatt az áraikat az egekbe tudják emelni és rengeteg turistát vonz. Sok látogatóra lehet számítani, ami pont azt az intimitást veszélyezteti, amit szerettem volna átélni egy ilyen parkban.

A döntés

Kockázatot vállalva, az általunk nem ismert Mikumi Nemzeti Parkot választottuk. Előzetesen annyit tudtunk róla, hogy az ottani méretekhez képest kisebbnek számít, bár a Ngorongorónál így is nagyobb, magyarországi viszonylatban Zala megye méretű. Viszont rengeteg állat él ott, ami miatt kis Serengetiként is emlegetik. A Big Five (elefánt, oroszlán, orrszarvú, leopárd, kafferbivaly) közül csak az orrszarvúval nem találkozhatunk itt.

Indul a kaland

Reggel korán indultunk Zanzibárról. Öt órakor autóba ültünk, majd áthajóztunk Dar es Salaamba, ahol a terepjárónk várt, hogy nekivágjunk a 300 km-es útnak. Az ország egyik legnagyobb forgalmú, a kikötőt és több afrikai országot összekötő kereskedelmi útvonalon utaztunk át.

Úgy gondolom, rengeteget láttunk Tanzánia kontinensi részéből, ahogy a településeken, termőföldek mellett haladtunk el.

A nemzeti park kapujában

Közeledve a nemzeti parkhoz guideunk felhívta figyelmünk, hogy már itt láthatunk vadon élő állatokat. Ahogy ezt kimondta, a horizonton egy zsiráf tűnt fel. Majd az úttól alig pár méterre impalák és zebrák jelentek meg.

A park bejáratához érve egyre izgatottabbak lettünk. Délután négykor értünk oda, úgyhogy zárásig 1,5-2 óránk volt. A legjobb sofőrt kaptuk, egy kilométerről is kiszúrt minden állatot.

Zebrák és gnúk csordája tűnt fel, majd egy bokor mellett hiéna is. Fél órája lehettünk bent, mikor egy fa irányába indultunk el. Ahogy közeledtünk, kirajzolódott egy gepárd alakja. Amint észrevett minket, lemászott a fáról és eltűnt a magas fűben. Túravezetőnk elmesélte, hogy rendkívül ritka látvány errefelé, van, aki három éve a környéken él és még csak egyszer látta. Szerencsésnek érezhetjük magunkat.

Szállásunk a Nemzeti Parkon belül volt. A visszaúton egy egész elefántcsaláddal találkoztunk, akik békésen legelték a friss füvet. Hatalmas, gyönyörű, méltóságteljes állatfaj, jó néhány percig csak álltunk és csodáltuk őket.

Eljött a pihenés ideje

Amikor a nap lenyugodott, autónkkal elindultunk éjszakai szállásunk felé. Útközben hívást kapott a sofőrünk és rendkívül izgatott lett, oroszlánt észlelt a többi vadőr. Így hirtelen irányváltás után visszatértünk a kétsávos kamion útra és az út szélén megpillantottuk a nagymacskát.

Az itteni oroszlánok előszeretettel választják a meleg aszfaltot és annak környezetét. A vizes fűtől irtóznak, az autókat pedig már rég megszokták. Szerencsére a sofőrők fel vannak rájuk készülve, így vadászat előtti pihenőjüket kényelmesen tölthetik.

A tábor

Élményekkel telve, de már kissé fáradtan értünk a táborba, ami a nemzeti parkon belül volt, kerítés nélkül, fegyveres őrökkel.

Az étterem közelében voltak a bungalowk. A területet kerítés nem védi, így fegyveres vadőrök kísértek a szobánkba és megkértek minket, hogy reggelig ne hagyjuk el azt. Jönni fognak értünk.

Az éjszaka néhányszor felébredtem az ablakunk alatt neszelő állatok zajára. Különleges élmény volt így aludni, majd ébredést követően izgatottan vártuk mit hozhat a szafari második napja.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük